Azt kérdezték, hogy van-e kedvem hozzájuk. Ők csak léteznek, én csak fotózom. Mondom, mindenki csinálja azt, amihez ért, úgyhogy, igent mondtam. Kevés dolog áll(t idáig) távolabb tőlem, mint cuki szerelmespárokat fotózgatni, de mondom ez majd hátha izgi lesz. Mi bajom lehet.
Erre persze én sem voltam felkészülve.
Noémi és Barna a maguk egészen egyedi módján léteznek. Ha van olyan, hogy A TÖKÉLETES páros, akkor ők ilyenbe' tolják. Eleve két akkora bohóc, mint ide az Androméda, ha pedig közösen adják elő mindezt, akkor még a több éves slammer múltammal a hátam mögött is csak fogom az arcomat, és meg sem próbálom kitalálni, hogy mi történik éppen.
Viszont ami történik, azt lefotózom. Úgy, ahogyan én látom.
Nekem eleve para ez a párban levős dolog. Úgy értem, hogy amikor nincs párkapcsolatom, mint pl. most, akkor értetlenül állok ez előtt a furcsa parajelenség előtt, miszerint emberek megosztják egymással az álmaikat, az életüket, a teájukat, a tudományos nézeteiket, a háromdimeznión túli tapasztalásikat és egészen-egészen szélsőséges esetben a kispárnájukat is.
Aztán vágás, és azon kapom magam, hogy egy, a fent említetthez hasonló intézményrendszer épül körém, a közepén egy gyönyörű istennővel, aki éppen színesre festi az egyébként néha éppen deszaturálódni készülő fraktáljaimat valami olyan szép félgondolattal, hogy értetlenül állok minden egyedül eltöltött másodperc előtt, mondván "hát kérem, az ember, _mint olyan_, *köhhöm*, mégiscsak páros találmány, férfi és nő (vagy nő és nő vagy férfi és férfi, mindegy, két érző, és egymást szerető lény), két teljes létező, akik együtt még nagyobbat buliznak, mintha külön tennék.
Na de mondjuk ez még akkor is durva:
Miközben Nono éppen díszítette fel Barnát, azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lehet az ő gyermekeiknek lenni. Mondjuk legyenek majd ketten, hogy tutira sose unatkozzanak.
Hogy Nono majd egyszer így szól: "Kishercegnő, kész a vacsi, és apád is lassan feldíszítve vár titeket!".
Vagy valami ilyesmi.
Meg a példa, hogy így is lehet. Úgy értem, hogy őszintén, játékosan, mindenféle felépített falaktól, mentális légváraktól, elvárásoktól és társadalmi korlátoktól mentesen.
Szimplán szeretni és jól érezni egymást.
Furcsa volt a fotózás után egyedül hazasétálni. Nem rossz, csak furcsa. Még hiányérzetnek sem mondanám, csak tudod, amikor úgy... nem vagy éppen éhes, csak egy falat valami... jól esne.
Csak most éppen a léleknek.