Az igazi spiritualitás az, amikor merünk lelkünk legmélyebb bugyraiba is benézni. Nem földet szórunk rá, és virágokat ültetünk, próbálván elfedni mindazt, ami a mélyben lappang. Ehelyett szembenézünk mélységeinkkel, azokkal a sötét kis zugokkal is, amik elsőre félelmetesek, mégis, ezek is mi vagyunk. Az, amikor szembe tudunk nézni ijesztő gondolatainkkal, cselekedeteinkkel és ezekkel együtt tudjuk magunkat elfogadni; az a gyógyulás kezdete.

​

Nagy János árvaként nőtt fel, nagyon nehéz gyerekkora volt, rengeteg fájdalomban és nélkülözésben volt része. Mára sikeres zenésszé vált, akit sokan szeretnek és követnek. Rengeteget dolgozott azon, hogy idáig eljusson; leginkább magán. Pontosabban belső démonjaival viaskodott és viaskodik a mai napig, azzal a sok fájdalommal, ami nyomot hagy az emberben.

​

Jani nyáron keresett meg azzal a kéréssel, hogy készítsek róla egy olyan fotósorozatot, ami nem csak a jóképű zenész fiút mutatja be, hanem mélyebbre megy, és megmutatja valódi arcait. Íme az eredmény